*Adrik*

Armando szeme elkerekedett, ahogy végigmérte a látványt. Stephen önmagában is félelmetes volt, amikor eluralkodott rajta a vérszomj. Ha ehhez még én is hozzájárulok, akkor csoda, hogy Armando nem vizelte össze magát. Visszafogtam őt, leginkább azért, mert még mindig voltak pillanatok, amikor nem tudtam kiverni a fejemből a képet Sephie-ről, akinek a csuklói a háta mögött voltak megkötözve,