Bradley Cameronra nézett. – Cameron, nem bánod, ha a te ágyad mellé fekszem?

A száján ott volt az a megszokott, nyugodt ív, az a könnyed, elegáns mosoly, amitől minden porcikájában kifinomult úriembernek tűnt – összeszedett, csiszolt, megközelíthetetlen.

Cameron találkozott a tekintetével, és bólintott. – Persze.

Tudta, hogy segít neki. Azt gondolta: "Bradley tulajdonképpen kedves." Nem volt még r