Mikor Cameron és Austin elérték a zenetermet, épp az az idő volt, amikor a legtöbb diák visszatért a campusra. A tágas terem teljesen üres volt.

Austin leült a fehér zongorához, és Cameronra mosolygott: "Érezd magad kényelmesen, Cam, bárhol."

Cameron keresztbe fonta a karját, és a zongorának dőlt, a tekintete oldalra siklott, hogy tanulmányozza Austin jóképű arcát, a jellegzetes kevert vérű vonása