Amélia a nappali kanapéján ült, karjaiban ringatta Benjamint. A délutáni nap meleg fénye szűrődött be a nagy ablakokon, lágy fényt vetve a térre. Miközben halkan dúdolt, meghallotta a bejárati ajtó nyílását, majd a húga, Emily összetéveszthetetlen, izgatott hangját.

– Amélia! – csengett Emily hangja a házban, ahogy berohant. – Ezt soha nem fogod elhinni!

Amélia felnézett, mosolyogva. – Nos, szia n