RYAN

– Gyere velem – mondtam, a hangom nyugodtabb volt, mint amilyennek éreztem magam.

Habozott. – Hova?

– A szobámba – válaszoltam.

Összeráncolta a szemöldökét, kétely suhant át az arcán, de követett. Halkan. Óvatosan.

A lépcsőn felfelé vezető út tele volt feszültséggel, ami nehezen nehezedett a levegőben. Hallottam a lágy lépteit mögöttem, éreztem a habozást, ami áradt belőle. Szorosabban markol