Rosalie szemszöge

Szorongás kavarog a gyomromban, ahogy ide-oda hintázom a sarkamon. Az ajtóra nézek, próbálva elég bátorságot gyűjteni ahhoz, hogy végre bekopogjak. Már körülbelül két perce állok itt, és csak bámulom a fát.

Ma szombat van, és eddig halogattam, hogy lássam őt. Sóhajtok, hamarabb kellett volna átjönnöm, az én hibám, hogy felfüggesztették. Végre sikerül kordában tartanom az idegeime