Arabella Rivera

Hallottam, ahogy a gumik gördülnek az aszfalton, végre hazaért. Megfordulok, és az államig húzom a takarót.

Ez nevetséges. Mármint miatta sírni.

Nem voltunk kapcsolatban, ez nem egy szakítás, szóval nincs miért sírni.

De itt vagyok, az ágyamon, a takaróimba burkolózva, és friss könnyek szöknek ki a szememből, hogy a lepedőimre hulljanak. Ugyanazokra a lepedőkre, amelyek még mindig