Haiden Cross

Nem tehettem. Nem tudtam távol maradni.

Önző szemétláda voltam, tudtam. És mikor róla volt szó, Belláról, az én Bellámról, rájöttem, hogy még önzőbb vagyok. Olyan voltam, mint egy gyerek, aki a kezét a sütisdobozban tartja, valahányszor a közelben volt.

Sosem vágytam még ennyire semmire az életben.

A sóvárgás, a vágy, hogy valakiben legyek, hogy a jelenlétében legyek, hogy hallgassam