Harry

Nem tudom, mennyi ideig álltunk ott, csak bámultunk egymásra. Raina szája tátva maradt, én pedig egy bögre kávét szorongattam, és azon tűnődtem, hogy ez tényleg megtörténhetett-e.

Winnie szavai még mindig ott lebegtek közöttünk a levegőben. Tényleg ennyire nyilvánvalóvá tettük? Majdnem nevettem. De nem tudtam, hogy az nem lenne-e túl furcsa. Hiszen megígértem neki, hogy nem kell amiatt aggód