Harry

Az a kutya, akit körülrajongott, egy idős masztiff volt, gyönyörű barna szemekkel és csak három lábbal. Teljesen megértettem, miért szereti már most ennyire Yara. Jóképű volt, és áradt belőle a szelídség, és ahogy felém billentette a fejét, hogy köszöntsön, a szívem majd kiugrott a helyéről.

"Azt hiszem, nem tudok innen elmenni nélküle" – motyogta, miközben még egyszer megsimogatta a fejét.