Morgannel feküdtünk az ágyamon, bámultuk a plafont, és úgy beszélgettünk, mint régen, gyerekkorunkban. Mindenről, ami csak létezik. Nevettünk és kuncogtunk a legképtelenebb dolgokon, és azt kell mondanom, ez nagyon jó érzés volt. Azt hiszem, ilyen közel még sosem éreztem magam a húgomhoz az utóbbi időben.

– Jaj, Bai, köszönöm ezt! – karolta át a derekamat, és a vállamra hajtotta a fejét.

– Semmisé