Evelyn belépett a házba, testőre a háta mögött. Mindkettejük karja roskadozott a szatyrok súlya alatt, és az arca kipirult az izgalomtól.

– Köszönöm. Leteheted a szatyrokat a kanapéra – mondta Evelyn, miközben a testőre becsukta mögötte az ajtót. Aztán elhallgatott, amikor megpillantotta szüleit, akik Derekkel ültek a nappaliban.

Meglepetten felnevetett, szemei játékosan cikáztak közöttük. – Anya!