XANDER SZEMSZÖGÉBŐL:

Villám cikázott az égen, megvilágítva a kertben térdelő alakot. Abban a rövid fényvillanásban megláttam a tekintetét. Rémületet és gyűlöletet. Megborzongott, karjaival átölelte magát.

Megszegte az utasításaimat. Megint. És mindezt miért? Caldanért?

Talán a hideg eső felfrissíti a gondolatait, és lesz ideje átgondolni a tetteit. És persze jól át is hűti. Addig nekem van dolgom.