XANDER SZEMSZÖGÉBŐL:

A lélegzetem elakadt a torkomban abban a pillanatban, ahogy Sabrina belépett az ebédlőbe.

Messziről láttam őt, a homlokán a bizonytalanság és a zavar enyhe ráncát, ahogy harapdálta az ajkát – észrevettem, hogy ezt mindig akkor csinálja, amikor gondolkodik –, észrevett engem, de abból a távolságból nem láthatott tisztán. Csak én láthattam. Közelebb sétált, léptei halkan visszha