SABRINA SZEMSZÖGÉBŐL:

Hála az istennőnek, hogy vége volt annak a szörnyű vacsorának.

Amint kijutottunk az ebédlőből, úgy éreztem, végre levegőt kapok. Fullasztó volt ott lenni a királlyal. Úgy tenni, mintha nem érezném a pillantását, tartani a komoly arcomat és próbálni nem felkavarni a gyomromat. Alig ettem valamit, az ideges pillangók hada nem hagyott. És örültem, amikor felállt és elment.

Calda