Sabrina szemszögéből:

– Majd később – mondta a király. Megragadta a vállam, az ágyba lökött, és fölém tornyosult.

Felhorkantam, a szemem elkerekedett a hirtelen sokktól. – Kérem, felség, kérem…

– Majd később, szerelmem – mondta, és lágyan megcsókolt. – Most viszont benned kell lennem.

Nem rejtettem véka alá elégedetlenkedő fintoromat. – Ez nem fair…

– Van időnk. Majd később, jó? Addig szophatod a