Sabrina szemszögéből:

– Nifra úrnő – mondtam, és megfogtam a kezét. – Ha akarja, lehetek a lánya.

Szeme elkerekedett. – Tényleg?

Bólintottam. – Több anya volt nekem, mint… nos, az a nő, akit otthon az anyámnak hittem. Elég biztos vagyok benne, hogy még csak nem is az anyám.

Nézett rám, visszatartva a könnyeit.

– Mindenesetre, hívhatom anyának, ha akarja. És gondolhat rám a lányaként. Igazán, soha