Sabrina szemszögéből:

A karjaim egy tonnát nyomnak. És még alig múlt tíz óra.

– Sabrina – szólított Lord Acheron.

Felnéztem rá. Alig tizenöt perce edzettünk, és máris nagyon fáradtnak éreztem magam. – Igen?

– Minden rendben?

Pislogtam. – Rendben?

– Egyrészt a földön ülsz. Másrészt vörös az arcod a kimerültségtől. És még el sem kezdtem veled.

Halkan felnevettem, és a kézfejemmel letöröltem az izzad