Rachel még egy órával azután is Liamről beszélt, hogy a fiú elment. A pultnak dőlt, egy kóbor hajtincset csavargatott az ujjai között, és álmodozva sóhajtott.

– Láttad, ahogy rám nézett? – kérdezte, a hangja suttogásra halkult, mintha félne összetörni az emléket. – Volt valami a szemében… mintha legalább annyira ideges lett volna, mint én.

Sophie forgatta a szemét, miközben frissen őrölt kávébabba