A reggeli nap könyörtelenül sütött be Olivia irodájának ablakain, de alig tudta felmelegíteni a vérét, ami jéggé dermedt. Mint egy kalitkába zárt állat, úgy járkált fel és alá a térben, sarkai éles, szaggatott ritmust doboltak a fényes márványpadlón. A falon lévő hatalmas óra őrülten ketyegett, mintha gúnyolódna rajta.

– Hol voltál, Ethan? – motyogta maga elé, már vagy századszor. Karját szorosan