Oszkár

A törött kezű sírni és könyörögni kezd, a másik csak megrázza a fejét, és félelmében hátrál.

– Kérlek – nyöszörög a mellettem álló.

– Te. – A törött kezűre mutatok, és azonnal látom, hogy elfordítja a tekintetét. Mindjárt elszalad.

– Sajnálom – suttogja, a barátjára nézve.

– Ne tedd, kölyök – figyelmeztetem. – Ha üldöznöm kell, az már sok lesz... – Mielőtt befejezhetném a mondatomat, az idi