Luna

Mély levegőt veszek, és közelebb lépek hozzá. Alig érnek az ujjaim az arcbőréhez, amikor hirtelen kinyitja a szemét.

– Nem fogsz bántani – suttogom, a lehető legnyugodtabb, leglágyabb hangon.

Oscar kifújja a levegőt, és a meleg lehelete az arcomba csapódik.

– Mindig uraltam, de most nem tudom – suttogja.

– Mi? Mi változott?

– Hagyom, hogy átvegye az irányítást… és a féltékenysége… – nyel egy