"Ugyanaz a Cecilia Strömberg, akire én gondolok? Mondta, miért van itt?" – kérdezi Linc a zavartalan Hageman úrtól.

"Nem, nem kérdeztem." – válaszolja. Rövid és professzionális.

Én pedig tántorgok. Úgy húzódom el Linctől, mintha egy kohó lenne, és ezúttal nem húz vissza magához. A név olyan, mint egy savanyú szag a szobában. Mindent megront.

Miért van itt? Miért most? Mi folyik itt ma? Úgy tűnik,