– Áh, persze, hát, gondolom. Köszi – mondom.

Az eladó elkezd nekem cipőket előhúzni, hogy felpróbáljam. Majdnem helyreigazítom, hogy Linc nem az apám. De nem tudom rávenni magam, hogy kimondjam. Beleborzongok. Ha ez a fickó tudná, milyen mocskos gondolataim voltak róla, traumatizálódna.

– Valami egyszerűt és fehéret szeretnék – mondom, amikor meglátom a feltűnő, hivalkodó darabokat, amiket hoz. Bó