"Linc. Linc. Kérlek. Kérlek." Az arcom forró. A nyakam forró. A fejem forró. Az izmaim sikoltoznak. Könyörögnek. Szükségem van a feloldozásra, mint egy drogra, és előre várom, mert tudom, milyen csodálatos érzés lesz.

"Jól van, édes." Suttogja a bőrömhöz érve. A vihar előtti csend.

Még mindig bennem tartva a ritmust, a hüvelykujját a lüktető, merev csiklómra nyomja, pont a koncentrált idegvégződés