– Szóval, szóval te, izé, menő vagy? – elveszítem a gondolataim fonalát, mert még mindig a szemembe néz, elmerülök a sötét mélységeikben, és nem akarok megmenekülni. Szeretem itt. Soha az életben nem hittem volna, hogy képes vagyok ennyi szeretetet és békét érezni. A testem és az agyam küzd ellene, és megpróbálom szabotálni magam, de Linc nem hagyja. Kitartó az irántam érzett önzetlen szeretetében