– Ó. Éppen befejezni készültem a hátizsákos Európa-túrámat. Nem végeztem vele, mielőtt elkezdtem a főiskolát, most eleget spóroltam, és Párizs az utolsó állomásom – mondja Dylan, lélegzetvisszafojtva és izgatottan. Ő az a fajta ember, akinek Linc a mentora lehet. Pontosan az a fajta ember.

Jóságos ég. Micsoda szerencsétlen véletlen ez. Milyen szerencsém van nekem?

– Ó – mondom. A tettetett mosolyo