Kinézek a sorokba, a sok-sok üres székre és a kis csoportra elöl. Nos, legalább jó helyem lesz.

– Hé! Amelia! – Ismerem ezt a hangot. Előre nézek, abba az irányba, és persze, Dylan az. Nagy mosollyal integet nekem, mintha régi jó barátok lennénk. Egyedül ül a második sorban, bal oldalon. Négy üres hely van abban a sorban, és senki sem ül vele.

– Szia, Dylan. Boldog első napot a folytatáshoz – kösz