Istenem!

Istenem!

Istenem!

Történik. Vagy már megtörtént. Nem tudom. Még. Az éhségem elmúlt. Az étvágyam eltűnt. A szám kiszáradt, ahogy ott állok, lefagyva és határozatlanul. Ezt akartam, nem? Hogy megtörténjen, hogy túllegyek rajta. A várakozás kínját, a várakozásokat és a félelmet, a fenyegetéseket és mindent, amin keresztül kellett mennem. Végre vége lehet. A világ most ismeri az igazságomat,