A börtön pontosan olyan szörnyű, mint ahogy azt bárki kívülálló elképzeli. A magánzárka? Az maga a földi pokol. Három nap után a lyukban az őr odajön és kinyitja a fémajtót, egy kis fényt engedve a sötét térbe. Biztos a holdtól van, mert késő van.

– Eritz, szabadulsz – parancsolja, miközben a fa botjával az ajtórácsoknak koppant.

Felkelek a földről és lehajtom a fejem. A cella nem elég nagy ahhoz,