Amikor kilépek a szobámból, egy őr követ, és a ház eleje felé veszem az irányt. A lépcső aljánál Carlos áll az előtérben, és erőltetek egy mosolyt az arcomra.

– Carlos – köszönök neki.

– Phoenix. – Magához húz, és megcsókolja az arcomat. – Mint mindig, gyönyörű vagy.

Küzdenem kell, hogy ne nyúljak fel, és ne töröljem le a csókot az arcomról. – Köszönöm. Kérsz egy kávét vagy teát?

– A kávé jól hang