Felkiáltok és felpattanok, amikor meglátom a képernyőn a börtönt. Hatalmas része hamuvá égett és a földre omlott. Szúr az orrom, ahogy a könnyeim patakokban folynak le az arcomon. Nem akarom elhinni, de biztosan azért van itt, hogy elhozza a rossz hírt.

– Apám?

– Sajnálom, kicsim. – Magához húz és átölel.

Zokogás rázza meg a testem, és nem tudom, mennyi ideig sírok, miközben tart engem. Nem tudom