– Elfáradtalak? Elcsendesedtél – kérdezi Gavin, amikor visszaérünk a gyönyörű otthonába.

– Talán egy kicsit. – Persze, hogy fáradt vagyok, de nem egy átmulatott éjszakától.

Gavin megfogja a kezem, és az ujjai összefonódnak az enyémmel, ahogy belépünk. Minél mélyebbre visz be, annál inkább egy átverésnek érzem magam. Ennek a súlya nyomaszt, majd düh fog el a sok bűntudat miatt. Emlékeztetem magam,