– Ööö... – Engedem le a lábaim Daniel derekáról, és kilépek a folyosóra. Aggódó arccal követ, többször is rám pillant, miközben ismét rázárja a reteszeket. – Csak... olyan érzésem van, mintha szégyellnél engem.

Sosem láttam még, hogy valakinek az arcát ilyen gyorsan elönti a kétségbeesés. – Hogy mit? – Elfelejti az ajtót, és helyette a vállaimat fogja meg. – Szégyellnélek, Talia? Hogy gondolhatsz