– Mindig ilyen optimista vagy?

– Nem. Néha addig kell tettetnem az optimizmust, amíg az igazi be nem indul. – Megrázza a fejét, vállat von. – De hát ez mindenkivel így van, nem?

– Nem. – Soha nem éreztem magam akkora ogrenak, mint e napsugár előtt. Mégis csak közelebb akarok húzódni és fürdőzni a melegében. Ehelyett a konyhasziget peremébe kapaszkodom, hogy mozdulatlan maradjak. Nehogy észrevegye,