Eszik az eső. A szürke égbolt hátborzongató árnyalatú, a levegőben érezni a feszültséget.

A karomon égnek áll a szőr. Hányinger ül a gyomromban.

Tegnap reggel, mióta kijöttem Harriet irodájából, képtelen vagyok tisztán gondolkodni. Váltogatom az érzést, hogy idegen vagyok a saját bőrömben… és hogy otthon vagyok benne. A név, amivel illettem, megbocsáthatatlan. Soha életemben nem mondtam ki ezeket