– Sokkal másabb vagy, mint amikor először találkoztunk – suttogom, remegve fújom ki a levegőt, miközben az ajka végighúzódik a csupasz vállamon. – Akkor még félénk voltál. Egy kicsit ügyetlen.

Hátulról a fogai végighúzzák a nyakamon, és én felszisszenek. – Ez messze van az ügyetlenségtől.

Az ajka megáll a bőrömön. – Amikor láttam azt a férfit a kávézóban hozzád beszélni, valami megváltozott bennem