Késő van, amikor meglátom, hogy Anita kijön a sürgősségi váróból és átsétál a hallon. Felállok a kényelmetlen székről, és rájövök, hogy órák óta ebben a pozícióban voltam. Nem mondhatták meg, mi történik, és Anitánál nem volt telefon.

Így Frostie és én csendben vártunk a hallban, amíg valami hírt nem kaptunk. Anita komor arccal bámulja a padlót, és nem veszi észre, hogy közeledünk hozzá.

– Tin? –