Késő délután volt, amikor Velencében landoltunk. Amikor Gabriel azt mondta, Olaszország, én Milánóra, Firenzére vagy akár Bolognára gondoltam.

Valamiért Velence nem jutott eszembe. Csak képeken és filmekben láttam – a kék vizet, ami alagutakban folyik, a színes virágokkal díszített gondolákat, amik rajta úsznak, a kétoldalt épült házakat és a felette átívelő hidakat, ahol szerelmesek sétálnak kéz