– A nagyapád fizette ezt az egészet? – kérdeztem halkan, miközben vele szemben ültem egy elegáns étteremben, aminek a nevét ki sem tudtam ejteni, de az étel kárpótolt a szörnyű névért.

Gabriel forgatta a szemét. – Ez a lénye egy ajándéknak, Szeplőcském.

Pislogtam, nem voltam meggyőződve. – Az időzítés csak egy kicsit gyanús.

– Miért?

– Mintha a semmiből jött volna.

– De nem. Soha nem volt nászutun