– Ronan, milyen napod volt? – visszhangzik Sam hangja a házban, és hallom, ahogy a kulcsok a kezében csilingelnek, mielőtt közelebb sétál a nappalihoz.

– Szörnyű. Neked köszönhetően.

A mosolya meginog. – Tessék?

– Elaludtam. – Ránézek. Az ajtó közelében áll, összevont szemöldökkel és zavartan néz vissza rám. – Tegnap este mondtam, hogy ne engedd, hogy igyak vagy szívjak, vagy bármi. Nem tudtál seg