Kade a hátam mögött a falhoz szorított az ágy mellett. A fájó mellkasommal és izzadó kezeimmel azt hittem, el fogok ájulni. Amikor hátraléptem, úgy éreztem, forog velem a szoba.

– Kade – ziháltam.

Kuncogott. – Lassan fogunk haladni.

– Fájni fog.

– Igen, de hamar sokkal jobb lesz, édesem.

– Rendben – fújtam ki a levegőt.

– Nem muszáj, ha nem akarod…

– De, nem akarok tovább várni. Veled akarok lenni