Irisz:

– Köszönöm, Damon – mondtam, mosolyogva a férfire, miközben segített a cselédeknek bepakolni az autóba a megvásárolt dolgokat.

– Ugyan, nincs mit köszönnöd, mire valók a barátok? – kérdezte, rám mosolyogva. Én is mosolyogtam és bólintottam, mielőtt beszálltam az autómba. A sofőr becsukta mögöttem az ajtót, és néztem, ahogy Damon a kocsija felé sétál, majd a sofőr felé fordultam, és bólintot