Mariana szemszögéből

Nem szánalmas.

Nem, nem az. Dögös, kibaszottul dögös.

Ahogy a szeme a testemen legel, a vádlimon, egy morgás dörmög mélyen a torkában, és a kezei gyúrják a seggem, remegek.

"Szánalmas?" – kérdezi, egy mosoly táncol a tökéletes ajkai körül.

"De igen, az vagy" – suttogom, a szemeim elhomályosulnak a vágytól.

Egy kuncogás, mélyen a torkában, dörmög.

A keze a mellemre formálódik,