Mariana szemszögéből

Alejandro szavai villámcsapásként értek.

– Szeretlek, Mariana.

Az elmém kavarog, a gondolatok szétszóródnak.

Megáll az idő. Az arca elmosódik, a vonásai ködbe vesznek. A szívem kihagy egy ütemet, a levegő megakad a torkomban.

Lelki bénultság fog el, képtelen vagyok felfogni. Két egyszerű szó, mégis mindent összetörnek.

– Mi? – hebegem, alig hallhatóan.

A szemei az enyémbe mély