Mariana szemszögéből

A tűz még ropog mögöttem, de a melege most távolinak tűnik. A lábaim gondolkodás nélkül mozdulnak, a talpam alatt érzett homok hirtelen hűvössége pedig cselekvésre késztet.

"Alejandro!" - kiáltok, a hangom élesen hasít a tenger zúgásába és a férfiak elhaló nevetésébe.

Nem áll meg.

Felgyorsítom a lépteimet, a szívem hevesen dobog, ahogy követem őt a sötétbe. Széles válla feszül