A sztriptíznevemre gondolok, és kővé válok, ahogy egy szarvasborjú a fényszórókban, úgy bámulok a Romano család Donjára. Lassan a Don arca gonosz mosolyba torzul, és látom, hogy tetszik neki a félelmem – talán szereti, ha a nők térdre kényszerülnek és remegnek.

Ebben a felismerésben van valami – nem tudom mi, de ösztönösen felemelem az állam tiltakozásul.

A mosolya elmélyül.

De egy kéz megragadja