Christian közelebb húzódik hozzám, a tenyerébe fogja az arcomat. "Te valóságos vagy nekem, Iris" - suttogja, a tekintetét olyan mozdulatlanul tartva az enyémen, hogy levegőt is alig kapok. "Talán... az egyetlen valóságos ember vagy az életemben. Érted?"

Lassan bólintok, hallom őt.

Előrehajol, és az ajkait lágyan, szinte szűziesen az enyémre nyomja - csak egy rövid pillanatra. "De hallak téged" - s