– Rendben, Frankie – mondom lassan, mérgesen. Ahogy a szavak elkezdenek ömleni belőlem, azon tűnődöm, hová a fenébe tűnt a mai reggeli tétova lány – az, aki annyira félt kijönni a hálószobából, hogy Lucynek kellett kicsalogatnia. – Még ha el is határoztad, hogy ezt csak a szőnyeg alá söpröd, én nem vagyok ennyire gyáva.

– Akkor mondd ki – vágja rá, megrázva egy kicsit. – Tedd meg.

Összeszorítom a