"Enned kell enned," mondom, vállat vonva. "Megetetem a gyerekeket. Most épp egy gallon fagyin rágják át magukat."

Kicsit nevet, őszintén, aztán meglepetten a szájához emeli a kezét – mintha… mintha ez lenne az első alkalom, hogy ezt teszi, mióta megtudta, hogy meghalt. És nem is tudta, hogy képes még erre. "Ez jó," motyogja, bólintva. "Én egy… egy kibaszott katasztrófa vagyok. Köszönöm, hogy meget